hát srácok szerintem, ez most olyan dolog hogy nem lehet megfogni. nemisakarom.
(itt volt egy órás szünet)
basszameg közben találtam ilyen tavaly nyári felvételeket. tök kicsik vagyunk és zenélünk és tökjók.
mindegy, de közben meg állandóan változik a hangulatom meg a gondolataim szóval nem igazán tudom mit írhatnék ezzel a dologgal kapcsolatban meg úgy általában aminek értelme is lenne, mert most minden tökugyanolyan. mármint hogy minden kihat mindenre és így minden ugyanúgy lesz rossz vagy jó vagy semmilyen, de az általában akkor rossz lesz.
az hogy tegnap ez volt az igazán senkinek sem a hibája, meg tökmindegy is már, de ez mondjuk most nem a te személyed elleni támadás meg hogy szeparálódnod kell ezek után, ez mind tökhülyeség. jó most ez nemcsak neked szól amit írok hanem mindenkinek, de ha már a tegnap volt akkor írok azzal kapcsolatban is. szóval ez most elég hülyén jött ki utálom az ilyet. és még jobban utálok magyarázkodni, nincs is kedvem hozzá és szerintem nincs is semmi értelme. az igazi probléma inkább az hogy most mindenkinek vannak mindenféle bajai, nemtudom kinek mióta meg mennyire súlyos, de most nagyon olyan hogy ettől egyik pillanatról a másikra ilyen összeférhetetlenségek alakulnak ki ha elkezdünk komolyan beszélni valamiről. lehet hogy most így van ez jól. azthiszem legalábbis én nem próbálok meg ezen idegeskedni már, mert ezen úgysem tudunk változtani majd idővel elmúlik és mindenkinek jobb lesz azthiszem, mert most senki sincs túl magasan.
5 megjegyzés:
atyaúristen Gergô!
Ez most ilyyen kibkurvadurva
mert ma tökéletesen pont ugyanet gondoltam
és méhg gondoltam is rá hogy te azért ezt tuti tudod pont így
úgyhogy ezmost nagyonjó
most ezvan
és tudjuk mivan
és mindenki tudja hogy lesszmég más és mindenki tudja kb mit tud tenni minden, most vannak szarok de ha tudjuk mivan akkor minden mégis jó lehet valamelyest
lehet hogy kicsit homályosan fogalmazok
de izé
kurvára igaaz és gergô pont ezt pont így gndoltam ma kb. amit írtál
meg basszus
a régi minken is pont gondolkoztam (képek, még a várgesztesi képeken is összesírom magam, gombóc a torkomban magány és vágyakozás)
és izé ilyenkor mindig visszatér a remény
amikor megtudom hogy (mondjuk)te
még emlékszel a régi minkre
meg minden
és basszus megváltozott valami úgy lett más hogy egy felôl tökjó másf elôl - mivel volt elôtte máshogy , fájó a nosztalgia. vagy nemtudommi
meg ezt egyszerûen tudni lehet, nemtudok mit mondani
leszoktaam a gondolataim szép megfogalmazásáról millíó húr szakad halkan a belselyem mélyében hegedû kornyikál nyárinap töredezô lepelhangján
a homlokom vas amit horpaszt a heves és kórházszaagú szél de
úristen
hiába fáj, tetszik hogy ígyvan, hogy most ez a legjobb ami részemrôl történhet
nem érzem hogy ennek bármi mondani valója lenne. tök szép de ilyen üresen konganak. asszem velem történt valami rossz és én vagyok hülye hogy ennyire nem értek semmit. de úgy cselekedtem ahogy jónak láttam. azt tettem amitől én nekem kellett jól éreznem magam. úgy gondolom ti is. és ha ehez nem kellettetek ti és nektek se én akkor úgy néz ki hogy egy ideig ennyi és nem több. érettségiig úgy is halál lesz. akarok egy hollót.
annyi mindent folytok vissza
fáj
Don't cry! say "Yeah" and smile
szomorú h ily átlagos kríziseket kell megélnünk.
Ez is rátesz egy lapáttal, hogy érzelmek nélkül vizsgálva minden csíp és mar. Egy csomó idegesség meg feszültség.
És szar hallani, h te így jobban érezted magad, mert én nem és ráadásul pont azt tetted velünk amit panaszoltál, hogy mi rákészültünk és nem lett belőle semmi. Az emlékek pedig nem üresek hanem szépek és még szárazon nézve is beláthatjuk, az embernek sokat segítenek a regresszív pillanatok.
ja jól rákészültetek bmeg.. mindenböl kimaradtam szerdán mert azvolt hogy jöttök 3 körül. ha tudtam volna hogy ennyire nem lehet számítani rá vagy legalább felhívtok akkor bementem volna bassza meg és nem készülök sütésre
Megjegyzés küldése